Sziasztok! Ahogy megígértem elmesélem milyen volt az első itteni mászás...
Hát, köhömm-köhömm hogy is kezdjem? A terem a belvárosban van, alig 2 és negyed percre a sulitól. Úgyhogy, gondoltam,mekkora szerencse, akár órák között is mehetek mászni! Elméletileg délben nyitnak, de én már 11 óra 56 perckor megérkeztem és mivel nyilvánvalóan tömve volt a terem ( ezt a következtetést kiszűrődő visításból vontam le), bátorkodtam becsöngetni. Mondom, 11 óra 56-kor. Senki nem nyitott ajtót. Jó, gondoltam, akkor tartsuk magunkat az időhöz, ácsorgok még egy kicsit a lépcsőházban. egészen pontosan további 4 percet, mert, ha jelenlétük ellenére akkor sem enged be senki, akkor elmehetnek a...gondoltam nyugodtan. Szóval, századmásodperc pontosságal, délben rátenyereltem a csengőre, megint. Innentől kezdve csupán 56 másodpercükbe telt kinyitni az ajtót. Győzelem! Bent vagyok! Oda megyek a pulthoz ( számítógép, energia ital, banán, és egy eurós tojás a felhozatal...hogy a tojás ide minek, az rejtély, de lehet profil váltáson gondolkodnak). Szóval ott állok a pultnál, mint az a bizonyos a lakodalomban, majd nagy nehezen előviharzik egy pasas, aki úgy néz rám, mint a matektanárom nézett, amikor rajtakapott, hogy mássolom a házit. Hűha, gondoltam, ez izgi lesz. Szépen elmagyaráztam neki, hogy ki vagyok és mit akarok, amit nagyjából " kiafenétérdekel" jelentésű nyögésekkel kísért, majd átöltöztem. Na igen, az öltözőben nincsenek szekrények. Nem is értem. De ezen inkább gyorsan túltettem magam. Szóval ruha le, ruha föl és indulás. A terem magas ugyan, de nem túl nagy. A miénk nagyobb. Csak egy egészen picike boulder rész van a többi mind köteles út, ami nem volna baj, csak két féle fogás létezik: a megfoghatatlan és a mikulás puttonya. Elkezdtem boulderezni, mivel senkit sem érdekelt, hogy ott vagyok. Egy darabig jól elvoltam, de aztán dög unalom lett az a 3 négyzetméternyi felület. Hamarosan érkezett egy maroknyi pasi, munkatársak lehettek vagy ilyesmi, és miután páratlanul voltak, csatlakoztam hozzájuk. Így ki tudtam próbálni a köteleket is. Vagyis ki tudtam volna, ha nem egy idiótával akadok össze (lehet, nem véletlenül volt egyedül...). Szóval miután legalább 30 km/h-val érkeztem meg a földre és magamban elmormoltam pár bmeget, arra jutottam, hogy ennyiből egyedül is mászhattam volna...Innentől kezdve csak biztosítottam és gyorsan leléptem.:) Egyszerűen csodálatos volt. Nem tudom, hogy kapnak-e még egy esélyt...lehet, lecsekkolom a többi termet is:) Csók mindenkinek:)
